Oldalak

2018. április 7., szombat

Hány ujjuk van a briteknek? :D

A brit furcsaságok közé tartozik az is, hogy hány ujjuk van a két kezükön, mert persze hogy ennek is másképpen kell lennie, mint odébb az öreg kontinensen. Hány ujjuk van a két kezükön? Hát „természetesen” nyolc :D mivel angolul az ujj ’finger’, a hüvelykujj viszont ’thumb’, és azt így nem tekinthetjük ujjnak.

2017. december 13., szerda

How are you?

Na ez az a kérdés, amivel engem ki lehet kergetni a világból. Tök' idegen jön oda az emberhez, akármiért, és ezzel köszön. "Hogy vagy?" És mind ezt csinálja, az áruszállító, a csomagküldő futárja, a buszsofőr, vagy egy tök' idegen a metrón éjjel egykor. Pár hete jött egy új szakács hozzánk, ő is széles vigyorral ránézve mindenkire, azt mondta: How are you? Anyád! Szerinted hogy vagyok ettől a kérdéstől -- gondoltam. Nem is tudom - vagyis tudom - mi lenne ha otthon a 3-as metrón ül valaki velem szemben, és ugyanilyen álbarátságos vigyorral megkérdezném tőle: Hogy vagy?
De itt az emberek annyira felületesek és k.ra nem is érdekli őket hogy egyébként hogy vagy, hogy aztán már nem is kíváncsiak a válaszra, szóval ez egy totál értelmetlen és idióta kérdés. De ez az ő világuk, és ez az ő társasági érintkezési formájuk. Ennyit is ér. Mindenki éli a maga életét, és egyébként meg egyáltalán nem kíváncsiak a másik ember életére, gondjára-bajára-örömére.

2017. november 17., péntek

Ahogyan a britek számolnak

Munkahelyemen az elkészített ételek szavatossága – mondják – négy nap. Tehát ami ma készül, az szerintük mivel ma 17-e van, akkor az az étel 20-áig használható. Mert 17, 18, 19, 20, az négy nap. Logikus. :D Mert ugye szerintünk aminek négy nap a szavatossága, az 17+4=21-e lenne. Vagy amikor a metró bent áll az állomáson, és a brit a következő megállónál fog leszállni, akkor szerinte ő a második megállónál száll majd le, mert az első az ahol a metró épp bent áll. Ez a brit logika. Bár nem tudom hogy a gyereknek amikor az egy éves születésnapját ünneplik, akkor ők a gyereknek a második születésnapja miatt gyűltek össze? :D

2017. június 9., péntek

London fölött az ég

Ezzel a címmel most nem arról akarok írni, hogy amikor szépen becsíkozzák az eget, az chemtrail-e vagy sem, erről úgyis mindenkinek meg van a véleménye, a cím most sokkal inkább átvitt értelemben értendő.
A múlt hétvégi balhé óta – ami a London Bridge-en meg utána az utcán és egy étteremben történt – az emberek félnek. Mostanában busszal járok dolgozni, egy vonallal bent vagyok, eggyel hazamegyek, háztól házig ugyan elég hosszú az út, mert bár a megállóba kitett menetrend szerint 37 perc befelé az út, ami egy vicc, mert az egyébként egy-másfél óra, visszafelé már 60-65 percet ír ami viszont közelíti a reaitást, de nem is szívesen járnék metróval, és sokan vannak így. Jobb félni mint megijedni – tartja a mondás – mondjuk úgy hogy nem félek, de óvatos vagyok. Szóval busszal járok dolgozni, és azt látom hogy amikor jövök haza, a Waterloo Bridge-en lévő megállóban ahol én is felszállok, sokan nem a megállóban állnak, hanem hátrébb a betonkorlátok között, azoknak a védelmében. (Majd utólag felteszek egy képet ide.) Az emberek annyira félnek, hogy nem mernek ott állni a hídon a megállóban az út mellett, bár épp a városban bárhol fel tud hajtani a járdára egy autó.

Munkahelyemen, ami egy belvárosi étterem, mostanában nagyon nincs meló. Amúgy is gyenge a forgalmunk, de a múlt hétvégi balhé óta sok vendég mondta le az asztalfoglalását. „Nem merünk bemenni a városba” – mondják sokan – tegnap délben össz-vissz két fő, egy asztalfoglalásunk volt, az egyébként 120 férőhelyes étteremben. Aztán ugyan jöttek még néhányan, de az emberek eljutottak odáig, hogy félnek étterembe menni. Nyilván ez el fog múlni, mert az itteniek nem tudnak és nem szeretnek főzni, enni meg kell, de ettől függetlenül egészen biztosan sok étteremnek jelenti ez a végét, és a londoni meg az egész brit vendéglátás is át fog alakulni, vége azoknak az időknek, hogy az ember gondfeledten vacsorázzon egy étteremben.