Oldalak

2017. március 7., kedd

Egy probléma háromféle megoldása

Amikor ideköltöztem, az ügynökségen a kezembe nyomtak egy kulcscsomót, rajta három kulccsal, egy a szoba, egy a lakás, egy meg a lenti kapukulcs, de az nem fontos, úgyse szokták azt becsukni, azonban első este amikor jöttem haza, akkor kellett szembesülnöm azzal a ténnyel hogy azt a kaput mégiscsak becsukják, és még a kulcs se jó hozzá, mert a kapu számkódos. Szerencsére megvolt az egyik itt lakó telefonszáma, hát felhívtam, ő megmondta a kódot és így bejutottam. Annyira megörültem hogy bent vagyok, hogy a kódot elfelejtettem, és másnap délután amikor megint jöttem haza, ugyanezzel a problémával találtam magamat szemben. Nem volt hozzá arcom hogy a srácot megint felhívjam, ezért aztán némi töprengés után arra jutottam hogy megpróbálom másképp, ami sikerült is, felülről bal kézzel hónaljból benyúlva elértem a belső kilincset, így ki tudtam nyitni a kaput, és azóta is így jövök be.
Januárban volt egy-két hétig egy lakótársunk, és egyik reggel a konyhában botlottam bele. Ott ült gondterhelten, és azt mondta: Meg tudnád mondani nekem a kapu kódját?
Nem – feleltem – én nem használom, felülről benyúlok, és úgy nyitom ki.
Tegnap nem tudtam itt aludni, mert a kapu zárva volt, az ügynökségen meg nincsenek este 11-kor – mondta. Aztán az ember is megpróbálta, neki nem ment, némileg alacsonyabb volt nálam, de aztán a másik lakótársunktól (egy fiatal csaj) megkérdezte a kódot, és így megoldotta a problémát.
Később, pár hét múlva ezzel a lánnyal szóba jött ez a lakótársunk, és azt mondta a lány: Amikor ideköltözött, első nap délelőtt halkan kopogott az ajtómon, először nem is gondoltam hogy nálam kopog, aztán másodjára már ajtót nyitottam, és a kapu kódját kérte el. De nem értettem hogy miért tőlem kéri, amikor téged is itt láttalak a konyhában.
Azért mert én nem használom a kódot – feleltem. Nézett rám, mi az hogy nem használom, és folytattam: Én a vaslap fölött benyúlok és úgy nyitom ki. Aztán elmeséltem neki hogy én is hasonlóan jártam első nap, mire mondta hogy ő is, és ő meg úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy átmászott a kerítésen. Én benyúltam felülről, az az ember nem tudom aznap éjjel hol aludt amikor nem tudott bejönni, ez a lány meg bemászott. Ki-ki a maga stílusában oldotta vagy nem oldotta meg a helyzetet. Egyik nap délután jöttem haza, a lány épp’ az ajtó előtt cigizett, és látta ahogy én bejövök.
Én így jövök be – mondtam – mire bólogatott, én meg kérdeztem: De te hol másztál be? Mire mutatott fel a kerítés tetejére: Hát ott. Néztem rá nagy szemekkel, hogy az egy kicsit magas, mire folytatta: Fiatal lánykoromban sziklát másztam…

2017. március 2., csütörtök

A brexit hatása a londoni életre

Folyamatosan újra és újra mindenféle rémhírek terjednek a neten, hogy a brexit miatt épp most miért és hogyan fognak minket kirakni innen. Szerintem ez egyrészt csak rémhír keltés, vagy ha ez a hivatalos forrásból indul, azzal csak azt akarják elérni, hogy akiknek nincsenek száz százalékig rendben a dolgai, azok maguktól és nagyon gyorsan elhúzzanak innen. A brexit hatásai hogy az ingatlan árak csökkentek, és most már az is talál munkát magának aki nem akar, na meg hogy akiknek nem volt teljesen rendben az ittléte, azok már nagyrészt el is mentek.
A szavazás után azonnal már másnap a bérbe adott szobák ára elkezdett csökkenni. Sokan indultak el vagy mondták fel a szerződésüket, hogy egy-két hét múlva mennek, mert bizonytalanná vált a jövőjük, vagy mert rendszeresen küldik haza a pénzt, és például Ł1000-ot a brexit előtt 450ezer forint körül váltottak, rá pár hétre ez már csak kb 350ezret jelentett. Így ez az elvándorlás azóta is tart, és például ezt az egyszemélyes szobát ahol most lakok, szeptemberben heti Ł110-ért vettem bérbe, a mellettem lévő másik ugyanilyen szobát a lakótársam decemberben már csak 105-ért, a lakás harmadik szobáját – ami egy kétszemélyes szoba – egy másik lány egyedül Ł110-ért. Második emeleti főútvonali lakás, de az ablak jól hangszigetelt, nem zavaró az utcazaj. Ugyanez a szobáért itt a brexit előtt Ł120-ot kértek el, vagy amikor ideköltöztem, a kétszemélyes szobában egy pár heti 160-ért lakott.
Ez az elvándorlás azóta is tart, és az ügynökségek meg láthatóan adják vissza a lakásaikat, ha lejár egy szerződésük akkor könnyen lehet hogy nem hosszabbítják azt meg (vagy csak sokkal olcsóbban) az ott lakókat meg átköltöztetik más lakásaikba, és ugyanez a kereslethiány látszik abban is, hogy a mellettem lévő szobában lakó lánnyal hetekig ketten laktunk itt, mert a Karácsonykor elköltöző pár helyére nem találtak senkit.

A brexitnek a hatása a munkaerőpiacon is látszik, ott nem ilyen gyorsan mutatkozott meg, ott kellett neki néhány hónap, de ma már sokfelé munkaerőhiány van. Amikor a munkahelyemre kerestünk mosogatót és a facebookra feltettem hirdetést, régen 10-15 jelentkező volt egy állásra, a brexit után ugyanerre a hirdetésre egyetlen jelentkező akadt, vagy például nálunk most is szakácshiány van. Mondjuk, a cég vezetésének az a rövidlátó bérpolitikája, hogy amíg találunk olcsó melóst, addig miért fizessünk többet, amiről azt gondolják hogy az idő eddig őket igazolja, mert mindig minden étel elkészült, de azt nem látják hogy jobb szakácsokkal kevesebb lenne a reklamáció, és ettől több lenne a visszatérő vendég.