Oldalak

2017. március 7., kedd

Egy probléma háromféle megoldása

Amikor ideköltöztem, az ügynökségen a kezembe nyomtak egy kulcscsomót, rajta három kulccsal, egy a szoba, egy a lakás, egy meg a lenti kapukulcs, de az nem fontos, úgyse szokták azt becsukni, azonban első este amikor jöttem haza, akkor kellett szembesülnöm azzal a ténnyel hogy azt a kaput mégiscsak becsukják, és még a kulcs se jó hozzá, mert a kapu számkódos. Szerencsére megvolt az egyik itt lakó telefonszáma, hát felhívtam, ő megmondta a kódot és így bejutottam. Annyira megörültem hogy bent vagyok, hogy a kódot elfelejtettem, és másnap délután amikor megint jöttem haza, ugyanezzel a problémával találtam magamat szemben. Nem volt hozzá arcom hogy a srácot megint felhívjam, ezért aztán némi töprengés után arra jutottam hogy megpróbálom másképp, ami sikerült is, felülről bal kézzel hónaljból benyúlva elértem a belső kilincset, így ki tudtam nyitni a kaput, és azóta is így jövök be.
Januárban volt egy-két hétig egy lakótársunk, és egyik reggel a konyhában botlottam bele. Ott ült gondterhelten, és azt mondta: Meg tudnád mondani nekem a kapu kódját?
Nem – feleltem – én nem használom, felülről benyúlok, és úgy nyitom ki.
Tegnap nem tudtam itt aludni, mert a kapu zárva volt, az ügynökségen meg nincsenek este 11-kor – mondta. Aztán az ember is megpróbálta, neki nem ment, némileg alacsonyabb volt nálam, de aztán a másik lakótársunktól (egy fiatal csaj) megkérdezte a kódot, és így megoldotta a problémát.
Később, pár hét múlva ezzel a lánnyal szóba jött ez a lakótársunk, és azt mondta a lány: Amikor ideköltözött, első nap délelőtt halkan kopogott az ajtómon, először nem is gondoltam hogy nálam kopog, aztán másodjára már ajtót nyitottam, és a kapu kódját kérte el. De nem értettem hogy miért tőlem kéri, amikor téged is itt láttalak a konyhában.
Azért mert én nem használom a kódot – feleltem. Nézett rám, mi az hogy nem használom, és folytattam: Én a vaslap fölött benyúlok és úgy nyitom ki. Aztán elmeséltem neki hogy én is hasonlóan jártam első nap, mire mondta hogy ő is, és ő meg úgy oldotta meg ezt a kérdést, hogy átmászott a kerítésen. Én benyúltam felülről, az az ember nem tudom aznap éjjel hol aludt amikor nem tudott bejönni, ez a lány meg bemászott. Ki-ki a maga stílusában oldotta vagy nem oldotta meg a helyzetet. Egyik nap délután jöttem haza, a lány épp’ az ajtó előtt cigizett, és látta ahogy én bejövök.
Én így jövök be – mondtam – mire bólogatott, én meg kérdeztem: De te hol másztál be? Mire mutatott fel a kerítés tetejére: Hát ott. Néztem rá nagy szemekkel, hogy az egy kicsit magas, mire folytatta: Fiatal lánykoromban sziklát másztam…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése