Oldalak

2017. április 27., csütörtök

Mennem kell

Az élet lép, ha nekünk nincs erőnk hozzá. Pár hete fogalmaztam meg magamban, hogy annyira megszerettem ezt a szobát ahol most lakok, hogy ha rajtam múlna akkor innen talán sohase költöznék el, de a sors közbeszólt, és írtak az ügynökségről hogy valamikor júniusban költöznünk kell, mert a házat felújítják. Aztán később pontosítottak, hogy ez nem felújítás lesz hanem a tulaj még egy emeletet ráhúz, de ez a mi szempontunkból lényegtelen.
Még nem tudják hogy meddig kell elköltöznünk, valamikor júniusban, a pontos időpontot múlt hétre ígérték, és ehhez képest már csütörtök van, szóval jó lenne már tudni, mert úgyis terveztem hogy egy hétre hazamegyek, gyerekeimmel, szüleimmel találkozok, meg mennem kell a fogorvoshoz is, és ha már ez így adódott, így akkor mennék amikor itt épp nem lesz szobám, hogy arra a hétre nem bérelnék itt szállást. Nem számoltam ezzel, de ha már adódott, akkor éljek ezzel a lehetőséggel. Szóval júniusban egy hétre hazamegyek, közben meg itt költözök.

Mondják rólunk magyarokról, hogy nem vagyunk mobilok, nagyon ragaszkodunk a helyeinkhez. Szerintem ennek megvan a maga oka, de ez nem ennek a blognak a témaköre, otthon az emberek évtizedeket képesek egy helyen leélni, más népek meg – mint például a britek – jönnek-mennek, itt bérelnek egy szobát vagy lakást egy évig, aztán ha úgy adódik akkor költöznek el máshova, és mivel az élet itt ilyen, így itt a legtöbbször nekünk is ugyanígy kell élnünk. Ilyen a társadalmi rendszer, ilyenek a szokások.
Júniusban költözök és kicsit hazamegyek, aztán most már jó lenne itt valami helyet hosszú távra találni magamnak.